Hideg levegő és egy furcsa zúgás ébreszti a lányt. A szemét
dörzsölve ül fel, hogy aztán egy korhadt házikó bejárati ajtaját pillantsa meg.
Egy másodpercig azt hiszi, hogy még alszik, de aztán megkordul a gyomra és a
száját elhúzva körülnéz a helyiségben. A szomszédos hálózsákban fekvő barátja
még mélyen alszik, ezért óvatosan kecmereg ki sajátjából, hogy azután egyből a
hatalmas túratáskájához menjen, amiben ruhák és néhány személyes tárgya van.
Feltúrva a zsák tartalmát egy meleg pulóver kerül kezébe, amit nyomban magára
is kap, majd úgy indul el az ajtó felé.
Körülnéz, nem lát-e bármiféle veszélyt és csak azután lép
ki a házból. Persze jól tudja, hogy a rozoga ház nem sok mindentől védheti meg
őket, legfeljebb az időjárás viszontagságaitól, de épp egy nagyobb zivatar elől
menekültek ide az éjszaka.
Felsóhajt, majd a város irányába pillant. Ebből a
távolságból csak a legmagasabb épületek tetejei látszódnak. Nyoma sincs a
világot és az emberiséget fenyegető veszedelemnek, szinte olyan, mintha mi sem
történt volna. Egyedül a síri csend mutatja, hogy valami nincs
rendben. Se autók, se mobiltelefonok, de még emberek hangját sem hallani.
- Jó reggelt – hall meg egy hangot a ház sarka felől, mire
ijedten összerezzen és a hang irányába kapja tekintetét.
- Jó reggelt – feleli és megkönnyebbülten újra a város felé
fordul, amikor felismeri az ott álldogáló alakot.
- Hogy aludtál? – kérdezi a fiú, ahogy fellép a kis
teraszra, majd az ajtó mellett álló padra leül.
- Elég rosszul – vallja be a lány a fiú mellé telepedve. –
De legalább egy kicsit sikerült aludnom. Előbb valami furcsa zúgást hallottam.
Mi volt az?
A fiú csak a korláton árválkodó rádióra bök. – Totál
bedöglött. Semmilyen jelet nem fog. Azt hiszem be kell látnunk, hogy magunkra
maradtunk.
A lány nem felel, csak felhúzza lábait, majd átöleli őket.
– Szerinted élnek még? – kérdezi monoton hangon. Már ő maga sem tudja, hogy
merjen-e reménykedni, vagy mondjon le mindenről.
- Fogalmam sincs. Ha élnek is, ki tudja, hogy merre
lehetnek. Az utolsó adás óta eltelt már három nap, akkor pedig mindenkinek azt
tanácsoltak, hogy a menedékhelyekre menjenek.
- Egyáltalán létezik még olyasmi? – teszi fel a kérdést a
lány, de jól tudja, hogy nincs rá válasz. Nekik nincs, hiszen amióta ez az
egész elkezdődött ők csak arra koncentráltak, hogy együtt maradjanak, lehetőleg
élve.
A világ kifordult magából, mikor egy gyilkos kór pusztítani
kezdte az emberiséget. A jelenség villámgyorsan szétterjedt a világon,
mindenhol holtakat hátrahagyva maga után, hogy azok, visszatérve tovább
pusztítsák a túlélőket. Ez a történet róluk szól és az őket ért
megpróbáltatásokról.
